Petri György

LESZ EZ MÉG ROSSZABB

 

Lesz ez még rosszabb, Irma,
irmagunk sem marad;
könnyet fakasztok szemedből, mint a torma,
úgy szeretlek, ahogy már nem szabad.
Vénülök; megy még a szerelmi torna,
de a test egyre lankatagabb,
ha ráparancsolok, még szót fogad,
pedig magam: mint zápfog, hogyha korhad.

Amikor azt hitted, teherbe estél,
összerándultam az őrült örömtől,
olyan volt, mint egy álom: estély, kastély – – –

ha eszembe jut, még mindig dörömböl
a szivem – beveszek egy Nitromintet –
nem metafora volt ez. Rád tekintek:
tükröződöm: én vagyok a gyerek.