Fodor András
MEGGYFA
Meghozta termését
a meggyfa könnyedén,
senki se kérte, – –
boldog fölöslegével mosolyog
míg én
kínban fogant gyümölcseimmel
erőlködöm csak évről évre.
Mégis hasonlítunk,
ahogy a porhanyó föld
savanyu-édes nedve
testünkön átremeg,
ahogy a végső tiszta kényszer
a duzzadó vér eleven szinében
kiütközik
s ezernyi kis kerek
világként ott ragyog az üres égen…
Ragyog,
ha még nem is kell senkinek.
