Fodor András

MEGGYFA

 

Meghozta termését

a meggyfa könnyedén,

senki se kérte, – –

boldog fölöslegével mosolyog

míg én

kínban fogant gyümölcseimmel

erőlködöm csak évről évre.


Mégis hasonlítunk,

ahogy a porhanyó föld

savanyu-édes nedve

testünkön átremeg,

ahogy a végső tiszta kényszer

a duzzadó vér eleven szinében

kiütközik

s ezernyi kis kerek

világként ott ragyog az üres égen…

Ragyog,

ha még nem is kell senkinek.