HOLMI

Benyhe Jánosnak

Mikor metszőn-önérzetes

védekezését visszakaszabolták,

s minden mellette szóló érvet

gúnyosan megtapostak,

a halmazati bűnre ráadásul

megvillogatták még a kegyelemdöfést:

– Ő volt a szentségtelen, ő, ki

a társalgóba lépve

(hol illő megadással

hallgatták épp az áruló bitangok

ítélkező perét)

pimasz-profánul elcsavarta

a rádió gombját, mivel

a másik étersávon

művészlemezeket akart hallgatni…

Tudta,

nem ő a tettes, tudták

a tanúk is körül, hogy igazából

ki a gyanúsított merénylő.

De a terem úgy forrt, úgy tele volt

a stigmatizálók nyilaival,

padlótól mennyezetig úgy

foszforeszkált az izzó gyűlölet,

hogy amit ma nehéz megérteni utólag,

tűrte a szánalmas-hazug

botránkozást,

nem látta értelmét,

hogy védekezzen.