Rákos Sándor

RÓMAI SÍRKŐ

 

ő aki itt nyugszik Caesart szolgálta először
és a kevély úrnak jó hive jobbkeze volt
ámde a bal nem mindig tudta követni a jobbot
Marcus ezért később Pompeius embere lett
újként egy ideig harcolt régibb maga ellen
Caesart támadván vad renegáti dühe
megcsalatottan utóbb már csendben visszavonulna
békétlen korban béke apostolaként
tengeren indul vágyván távoli Ázsia földjét
véli hogy ott vár rá végre a szép nyugalom
jaj! a hajót feleúton megszállják a kalózok
s Marcust szíjon rabszolgapiacra viszik
jár obulusként kézről kézre tovább míg
rév int végre neki Gallia földje a rév
ott a vezér szolgája előbb azután kegye folytán
hadbeli jobbkeze kit sújtani rendel ura
épp azidőben indul Caesar gyors sereg élén
Gallia ellen s így volt ura szembekerül
ballá fordult egykori jobbjával ki a harcban
megsebesülvén veszt többszöri ütközetet
elfogják korbácsolják s már ács a keresztet
ácsolgatja melyen vesztire végzi sorát
jóval később néhány titkos híve lelopja
holttetemét a keresztfáról s eltemeti
ím aki itt nyugszik már önmaga léte hiánya
élete értelmét hasztalanul keresed
mert születése s halála között ami éri az embert
részben az ő ügye csak – részben az isteneké