Nádasdy Ádám

A KIJELÖLT TERÜLETEN KÍVÜL

 

Ahogy közel sodródtam, Orsolyám,
az evezőmet – reccs – derékba törte
a mosolyod s a társaság zajának
középmagas, csendes hullámverése
fölé magasló combod. Úgy csapódtam
a karszék izmos, zöld, bazaltszerű
tömbjének és a rajta átvetett
bal lábadnak, hogy nem voltam ura
járművemnek, s kapaszkodtam pihegve
a napsütötte, rikító fehér,
biztonságot lehellő női tagba.
Nehéz lesz innen elkötnöm magam,
jó Orsolyám: te szebb vagy nálam is.