Kapecz Zsuzsa

NYÁRUTÓ

 

Furcsa, trópusi évszak, a borongós
ég alatt kábult tekintettel izzadunk,
vagy csak ülünk a sötét szobában,
szótlan, és odakinn fülledt eső
fényesíti a leveleket. Szórt fény
hull a fákra. A szél most másfele jár.
Már minden sértés elhangzott.
Pillantásunk nem találkozik, betévedő,
kósza fénypászmákat követ. A párás
kertben remegnek a növények, aggódó
testük megfeszül, és nem közvetítik
az ősi megbocsátást, csupán saját
törékenységünk hajlékony követei.