Ferencz Győző

F GHIJ K

 

Vár mennyi minden még kidolgozásra!
És marad annyi sok kezdetleges.
Mit tárhatnék föl, ha így, ide-zárva?
Befejezetlen, mire vége lesz.
Hány még a harminckettő, kérdezik;
S elég – mire az utolsó kihull,
Elhagyom málló törmelékeit
Ittlétemnek: s fölfoghatatlanul
Csak nézem, honnan nőttem ide, hogyha
Innen oda meg folyton csökkenek,
S végre, fogatlan, magamból kifogyva,
Az egészből csak annyit értve meg,
Mind kevesebben és keservesebben,
Hogy egyszeri és megismerhetetlen.