Ferencz Győző

ÉS KI A MÁSIKAT?

 

Melyik a bűnös?

A. J.

 

Meghalt a vén Test; – kiterítve

Fekszik az első éjjelen:

S éjfélkor, ím, mert zárva idve,

Fölötte egy árny megjelen:

A Lélek, meztelen.

Megáll fejénél, s néz merőn a

Homlokra, hol lakása volt;

Minden, még mintha, ismerős: ma,

Mit viasszá sápaszt a Hold,

Átlehelte a port.

Nézi, egyre értetlenebbül,

A hüvelyt: szinte idegen.

Szállása volt? Ha egyszer ebből

Kiszállt, csak ideiglenesen

Sincs helye idebenn.

Hogy nyűg, csak nyúzza, veszekedtek,

A Test tékozol, nem vigyáz.

S kívül a Lélek, maga, reszket,

S közel – belülről fűti láz –

A végelszámolás.

Épp testben? Épp lélek? A percben.

Mely dönt, nem fértek már együtt:

Elég, vélte, minek pereljen,

Váljanak szét, akad ürügy

Zárni közös ügyük.

S volt, és a Test: lélektelen halt;

Ő túljutott, de mégse át.

Hova tovább, ha semmi sem hajt?

Bizonyság vágya marja, vád:

Ki ölte meg magát?

A Lélek hátrál, meg ne lássák,

Ahogy testetlen szétoszol.

Nézi még beomlott lakását,

Nézi magát, és nincs sehol;

Elnyelte a Seól.