Csanádi Imre

SZOLGÁLÓ ÉNEKE

Valahonnan a középkorból, malomkő forgatása közben

 

Két kezem, jó kezem,
amit tehetsz, megtedd,
amit parancsolnak,
amit rád kiróttak.
Végezd, amit végezhetsz,
amit tehetsz, megtedd,
tedd szaporán, szaporán.
Csak most ne hagyj szégyenben,
legalább, legalább
csillaghúnytig,
madárcsivogásig,
legalább, legalább
napfelköltig,
világos virradtig,
legalább, legalább
napdelelésig,
baromitatásig,
legalább, legalább
naphúnytáig,
baromheverésig,
legalább, legalább
éjfél érkeztéig,
rontó rosszak gyűltéig.
Két kezem, jó kezem,
még-még ne ernyedj,
még-még tarts ki,
még csak
holnapig,
csak holnaputánig,
csak halálom napjáig.
Mindent másnak,
alig-alig magamnak.
Két kezem,
jó kezem,
szaporán, ó jaj,
szaporán, ó jaj,
két jó kezem, szaporán.