Csanádi Imre

FLÓRA

Egy stabiaei freskóra

 

Pompejit kővel, hamuval temette
tűzokádó düh, – Stabiaet, a villák
városát szintén tufa-sírba zárta

kétezer évre.

Száz szerencsénk, mert – nem egyéb – a Romlás
őrködött: hordák, fanatizmus ellen
Pusztulás óvott falakat, falak közt

néma zsibongást.

Jár a megrongált falon, elsuhan csak
Flóra istennő, ez a lenge tündér;
bont levélkét, rak patyolat virágot

szép finom ujja.

Háttal áll, arcát alig is mutatja,
hagyva félvállát csupaszon; nyalábol
bő szarut; könnyed görögös khitónját

röpteti lépte.

Röppenő kézzel Stabiae falára
dobta máig-friss, elegáns alakját
rég-halott mester, – csobog itt azóta

zöld levegőben.