HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Acsai Roland
VAS ISTVÁN „A TRAGÉDIAMETAFIZIKÁJÁ”-T OLVASSA
Sétád során hirtelen megállva
Az utcán csüggedten nézel körbe.
Rágyújtasz. A lombja-vesztett fákra
Úgy tekintesz, mintha csak színészek
Volnának. Takaróznál ködbe,
Füstbe, amíg elmúlnak az évek.
Az egész olyan, akár egy dráma,
Aminek isten a nézője.
Csak néző. Soha nem szól közbe.
De ködön, éjen, hosszú füstön át,
Mintha most mégis... De nem. Mész tovább.
Köd utánad; és köd Előtte.
NOVEMBERI KÖD
(Vas István-hommage)
Szólhatnál most a reggeli ködről,
Amit ránk küldenek odaföntről.
A síneken villamos csörömpöl,
És olyan váratlanul bukkan elő...
Eszedbe jut, hogy Pascal rejtőzködő
Istenének jól jön az ilyen idő.
Úgy keríti be a várost és téged,
Mint az elmúlt és a jövendő évek.
A varjak, nagy sötéten, visszatérnek.
Mostanában egy költőt olvasol,
Az évszak nála is ködbe csomagol
Mindent. Előkerül egy Panadol:
Fejfájásra, mely egész napodra kihat.
Korán kelsz mostanában. Hajnali hat.
Ilyenkor még csípősebb a levegő.
Fázol. Összébb húzod télikabátodat.
Aztán csak hagyod, hogy vigyen a vonat,
A sosem menetrend szerint közlekedő.
Hová? Magadtól és Pesttől mind távolabb.
Ám ha van vigasztaló – majd lesz vigasz;
Mely felsugárzik, mint föld alatti nap.
– Ebben hiszel? Igazán? – Igen, ebben. –
Felelsz saját kérdésedre, míg szemben
A köd szürke szárnya lustán meglebben.
