HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Legfrissebb Archívum Lexikon Antológia Repertórium Előfizetés Impresszum


Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...

Turbuly Lilla

SAKKÓRA

Léptél, az óra lecsapva, vársz.
Meg kéne javítani végre.
Vagy csak képzelem, hogy az én
térfelemen gyorsabban ketyeg?
Különben meg, ha ezt akartad
hallani, tessék: külön időt
használunk. Fogy. Talán még
nem vészesen. Csak az a biztos,
hogy egyszerre nem működünk.




HÉT ÉS FÉL

Hét éve volt, hogy azt mondtam magamba’
(már egyetlen sejtem sem ugyanaz),
mi lenne, mondd, ha fél éved maradna,
egy utolsó tél, rövidke tavasz.

(„Habár ez itt egy jól körülírt képlet,
várjuk meg mégis, mit mond a lelet.”
És várni kellett két hetet, míg kész lett,
alig éreztem a tűhegynyi sebet.)

És eljutottam persze Amszterdamba,
még búcsúzni sem kellett senkitől,
ki később hagyott váratlan magamra,
úgy válhatott, mint bárki bárkitől.

Forog fejemben mégis az az este:
hogy verte az ablakot az eső!
Ha az embernek gáncsot vet a teste,
megrémül, sír, majd papírt vesz elő.

Mit ér egy lista árulások ellen,
akár a test teszi, akár ha más?
Megváltozott minden egyes sejtem.
Az árnyék maga a nagyobb árulás.




© Holmi 2005 | Tervezte a pejk
Valid CSS! Valid HTML 4.01!