Takáts Gyula
LESI, VÁRJA
A kerti fát
nézi Csu Fu
és ágai sora
mintha szólítaná,
de sejti csak szavát,
mint dőlt torony
porából sejti csak
a freskó Máriát...
Így üldögél
a világ hátán
lógatva lábát
dőlt kövön
és lombjai
és versei között
lesi, várja tovább
a sok-sok vanból a világ
jól rejtett válaszát.
SZIKLÁK, KÖLTŐK SZAVA
Forrás és vár
s egy vers között
szép szikláival
fogadta Drangalag
Öreg kövek
itt rakták szét
a vállukról a vén időt
és a holt vulkánok egyikén
Csu Fu megállt
és nézte csak tovább
hogy hangyaárnyék
és a sólyomszárny alatt
bükkfák, tornyok,
kondák, kocsmák között
a berken, nádon át
hogy nőtt és nő tovább
a Sohasem Egész
s vele hogyan,
mindig együtt
várak, sziklák, költők szava
és a holt vulkánon át
pincéivel, szőlőivel
mindig velük tovább
a Drangalag világ...
HATTYÚK HELYETT
November és hattyúk helyett
fehéren villámlik a tél.
És berkünk tündérpartjain
a zöld helyett
varjaktól sötét
égerfa áll.
Fénylő jegén
versek helyett
a túlsó partra át
süket magány suhan
a néma fakutyán.