Kántor Péter
AZ ISKOLA
Hol van Víg Bébi és Grünfeld Olgica,
anyám elemista osztálytársai,
hol van apám barátja, Vámosi Sisi,
és a nővére hol van, a Sisa?
Hol van apám? És hol van a Goli
meg a RICO Kötszerművek? Az a kis kecses,
vasrácsos erkély hol van, hova tűnt
a Váci útról? És a villamos, az ötvenötös?
A fásláda, a fali csap, a csónak,
a szódás, a jeges, mind hova lettek?
A nagymama fején a hajkarikák,
a Népligetben a focimeccsek!
Az iskola, a sok becsengetés!
Közülük melyik volt az igazi?
Tornára rajz, történelemre számtan.
Hol vagytok, Rutyó, Csicsó, Nagy Öcsi? Öcsi!
Halljátok-e ti is, berreg a csengő!
Milyen óra is jön most? Mi a lecke?
Rohanok a kórházba az anyámhoz,
fel a második emeletre.
Rohanok keresztül a városon,
feltúrt, bedugult utakon, ködön át.
Hogy vagy? Mit álmodtál, anya?
„Láttam a mamát, a papát.
Egy kis széken ültem a zongora mellett,
és ott ült a papa is velem.
Holnap elkezdődik az iskola, mondta.
És ültünk és fogta a kezem.”