Mesterházi Mónika
A LÉLEK ÁLLAPOTA ÁLMÁBAN
és hanyatt feküdtem az utcafűben
és azt éreztem csak hogy süt a nap
és nemsokára tél lesz nem lehet
a fűben feküdni a ház előtt
én voltam a férfi a megállóban
még nem volt este bár sötétedett
álltam mint saját magam senki apja
senkije negyven ötven évesen
a testemből kiléptem éjszaka
könnyű nagy léptekkel a kulcslukig
a lépcsőház sötét volt mégse féltem
friss levegő áradt be az ablakon
A FERDE ÚT
Hogy is van ez a ferde út
Félálomban a fény felé
Hol jártam én itt mért is megyek arra
Fejet lehúzó súllyal fekve itt
A ferde úton fényes ház van
Az út odavisz
Ahol hiányzik egy csipesz
Félkör alakban lóg a függöny
A hold benéz