HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Szakács Eszter
HOLT NYELVEN
Többször felkelt a hold,
s újra elmúlt az éjszaka.
Amikor elindultak, azt
hitték, nem érnek már oda.
Nem értették, miért,
mégis, halottak voltak,
és holt nyelven kérdezgették,
hová jutnak a holtak.
Vissza kinek adják majd
a szívet és a lelket?
A fülledt éjszakában
valakik halkan felnevettek.
Bár nagy volt a sötét,
látták az életvonalat,
ahogy túlfutja a tenyért,
és messze előreszalad.
Aztán a fájdalom.
Éppen aludtak egyet,
mikor átjött az álmukon
mindenki, akit csak szerettek.
Sírtak-ríttak, hiába
kérleltek angyalt, istent,
azt mondták, ne nézzenek hátra,
de vinniük kell mindent.
Elismételték sorban
(fent az öröklét csillaga),
hogy aki most velük van,
az nem lesz egyedül soha.
Ott van a világ vége
mindig, ahova mennek.
Nem tudni még, halál vagy élet
bizonyul nehezebbnek.
Így fognak ők az égbe menni,
mert az égben nincs semmi,
s amit megtanulnak, az annyi:
hogyan kell a semmiben lakni.
