Határ Győző
NYOSZOLYÁM
hódoltam a venusi csípővonalnak
nyoszolyám sorsa immár a parlag
jaj csak el ne ríjjam magam menten
s takarodjak róla: én már lecsengtem
mind csak üldögélek a sírzsombékon
s az is elhagy már – a kukkolhatnékom
a hajlat a dombor tompor mind elhessen
hogy már ne is lássam ne nézegessem
bűn amelyre nincsen bűnbocsánat:
dög-egyedül virrasztom nyoszolyámat
GERUNDIUM
vakhomály Gerundium
agyra mén a hályog
az is láb a hadiláb:
hadilábon állok
*
latin–görög tudományom
romló halmazával
s minden ami Claudicandum:
nyelvvel és hazával
*
mondolattal túl lennék
Hamison – Valódin
botló nyelvem pereg még
de lököttes a gógyim
TROGLODITÁK
nincs kisszerűbb nincs kisebb mint a mi kis világunk
ahol potom filléres álmainknak a nyakára hágunk
hogy voltunk éltünk dönögtünk jöttünk-mentünk
azzal a Nagyon Nagy Nagyvilágnak mit sem jelentünk
szóljunk? minek? ez a mi kis világunk mindenkit untat
ha háromig számolunk máris elszámoltuk magunkat
hegyen lábujjhegyen létrán akárhogy pipiskedünk
mindenki több: fényes kényes tudós magas nekünk
torlás tengerrengés toronytüzek nagy lánggal égnek
de reggeli délebéd estebéd üres tea nem események
azon a nem látható felén e semmicske Senki-Földnek
ott élünk hol a magunkfajtái kótognak szöszmötölnek
ha szúr zsibbad ez-az fülünk cseng líglógáz a lábunk
észre se vesszük: ez és ilyen trogloditák a mi világunk
egy Csirke-Szaurusz Szegycsontot együnk kiásott
azt imádjuk – felettünk zsongbongnak a fűóriások
mimikrizálunk: ahogy a botrovart nem veszi észre
a Ragadozó – már ilyen a meglapulás vetélkedése
mint népesség a robbanhatnék ha ránk jön: százezernyi
hulladék-nulladék senki-semminek lenni se semmi
mint a félszegjáró rák bóklászunk mi nyamvadt esett
rovartani ábrák kajmós cincérbajuszos milliméteresek
ha ki pukkancs nekibőszül: nem bánt a mérges se harap
mi irinyó-pirinyó parányi emberporhanyóbogarak
ahol potom filléres álmainknak a nyakára hágunk
nincs kisszerűbb nincs kisebb mint a mi kis világunk