HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Tőzsér Árpád
DANTON
Lábam a lábatlan Couthonra, tököm a töketlen Robespierre-re hagyom!,
bömbölte a nyaktiló színpadán (mintegy végmondatként) Danton –
Micsoda színjáték volt, a Forradalom Bikája saját magát
játszotta, azaz saját halálát! S Robespierre, a Nagy Fosztóképzős
(lásd még: Megvesztegethetetlen) s a béna Couthon is megérezte:
az embernek nevezett véglény a halálában válik igazán
személyiséggé, s ha már egyszer levághatatlan tagunk a halál,
ők is a Hegyen kívántak meghalni, s nem a Mocsárban –
Ma a posztmodern kreatúra igyekszik a halálát elsumákolni,
s reméli, így a személyiségétől is megszabadulhat, s nem érti
a néhány megveszekedett ős/újkeresztényt, akik valami távoli fényre
szegezett szemmel lépnek be az ugrásra készen lapuló pokolgépek
vérszagú ketreceibe. – A második s harmadik évezred fonnyadt
szárai között mintha Danton iszonyú heréi rendülnének.
EFEBOSZ A TÉREN
Ébrednek Phoibosz lovai, szemükből
csillagnyi csipák peregnek a pirkadó földre.
A piros palás rakás falucska kihalt terén
derékig meztelen, gyönyörű alakú fiú áll s üvölt:
Megerőszakoltál, barom, de legközelebb
én erőszakollak meg téged! A hajnal
rózsaujja dugattyúként jár ki s be
a kéjesen ocsúdó nap vöröslő fenekében –
Az ókori köcsögök ábrándos arcú fiúkák voltak,
a szerelem szüneteiben verset olvastak,
s derékmelegítőt kötögettek szegény köszvényes
édesanyjuknak. A téren üvöltő mai efebosz
garantáltan XXI. századi világfájdalmát
homéroszi hasonlatok hitelesítik.
ÉJSZAKAI TUDAT
Éjjel van, vasbordás ítészek,
irodalomtörténetekben mai költők,
minden az öncsalásukhoz mérten.
Már M. (ki ez az M.?) idején is tudtam,
hogy a költészet álcázott bűn,
Oronte úr hitt nekem, mikor dicsértem –
A tudat elcsúszkál a helyéről –
Elegáns felolvasáshoz távlat:
mészarc készül az erényeimhez.
A sötétben a bútorok elmozdulnak,
szöveggyűrődés jelzi irányuk,
de hát mihez képest mellékes mindez?
VRBA ÚR ÉS A HÜLOZOIZMUS
Az ágyon nem látok csak egy üvöltő fejet:
jajgat a takart test tátott sebei helyett.
Vrba úr, nem tudom, Vrba úr-e még,
vagy csak üvöltés Vrba úr helyén.
Egy biztos: Vrba úr nem képviseletben üvölt,
ő csak ágytálért s ibuprofenért süvölt,
s bár ő is húgytól s vértől mocskos,
nincs köze péniszes dollárokhoz.
A kozmikus hallgatás rémületével
üvölt Vrba úr, sír, jajveszékel.
Azt érzi, amit minden élőlény érez,
ha közel jut a túlhoz, a sírhoz, az éghez:
ott is tovább él kínunk, agyunk,
a jaj az, amitől megfosztatunk.
