HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Lackfi János
BUDAPEST, ORIGÓ
A pasaréti villa kertjében olajfa
Áll, a törzsét a kerítésre hajtva,
Mondhatni rákönyököl egészen.
Selymes, barkaszerű bogyóit hullatja,
Állaguk krémes, zsíros nedvük
Beleivódik az aszfaltba.
Máig látom azokat a derengő,
Járdát pettyező oválokat.
Később, mint minden fa, belülről
Kezdett korhadni, ahogy kezdetben
Az ember is szívében rohad,
S bár lábon áll még, látszik, rég nem él.
*
A kerítést szecessziós műgonddal
Borostyán tartja össze,
Kertész nagyanyám tanítgat, miként
Fonjuk a drót közé az acélos indát,
Melynek szőttese tovább tart a keserű
Zománcfesték alatt porló vasnál.
Túlél majd minket mind, ami körbevesz.
Óriás erdei fenyők árnyékolták
A csípős macskahúgyszagú előkertet,
S a szomszéd bérház telkén ott áll
Gyerekkorom rejtélye, a poroló,
Nekünk sosem volt, az a vasállvány
Tette valahogy nyilvánvalóvá,
Hogy az, ott mások élete, akik
Szőnyegeiket porolni teregetik,
És döng a házak közti hangdoboz,
Mint óriás szív, mindig másnak a szíve,
Dobog.
*
És nekilátok, tégláról téglára
Bontom le a környék összes házát,
Ha nem megy másképp, dinamitot
Fogok, kézigránátot, vállról indítható képzeletet,
Ahogy háborús filmekben látni. A romokat nem sóval
Hintem, dehogy, fűmagot vetek,
S rá valami fűnövesztő csodaszert,
Máris éppolyan buján
Harsan az Ördög-árok árterének füve,
Mint hajdanán, mikor nagy-nagyapám
Sokak szörnyülködésére ott, a préri
Kellős közepén megvette a bank építette
Mintaházat, később unokájának férje,
Vagyis nagyapám kertészetnek való
Telket bérelt három utcával odébb,
S még át tudtak integetni egymásnak
Esténként az öregekkel. Most, hogy porig
Romboltam mindent, ebből az innen-időből
Visszaintegethetek nekik.
*
Az idő kádja telik-ürül, akárcsak
Dédnagyanyámék öntöttvas
Fürdőalkalmatossága, mely kilógott a bombatalálat
Után a házfal résén, s nagyanyám, aki szüleit
Megnézni ment vissza a házhoz,
Lebénult teljesen, egy lépést se tovább!
Férfikísérő nélkül nem volt tanácsos
Közlekedni akkoriban, kísérőjét
Küldte előre, nézze meg helyette,
Mi történt. Hiába menekítette volna kézikocsin
Gyermek anyámat, nagybátyámat
Fel, a Rózsadombra? Hiába nézte, előző éjjel,
Mint tűzijátékot, mint fáradsága jutalmát, az oroszok röppentyűit,
Ahogy a völgy kádja mélyén haladó,
Ormótlan katonakabátban lötyögő, girhes,
Tizenhárom-tizennégy éves német
Srácokra potyognak?
Egyikük kenyeret kérni kopogtatott
Be a sárga csillagos házba, megszánták,
Adtak neki, szűken volt bár.
A Pasaréti téren másnap derékmagas volt
A lánctalpak tömörre préselte hullaréteg.
Nagyanyám ott, akkor azon rettegett, vajon felégett
Háta mögött az élet
Hídja s csak előre van tovább
Vagy őrzi még valamelyik pince,
Mint kád fala üledéket,
Az idősödő szülőket.
*
Az orosz halkonzerv felhasználási
Módozatai változatosak,
Halpaprikás, halászlé, szendvicskrém,
Kitelik belőle minden. Tojással agyagos
Állagúra habart grízgaluskatésztát
Szaggatunk a vízzel feleresztett
Kondenzátumba, mely tajtékosan fortyog,
Dobálja a hungarocell-könnyed,
Imbolygó fehér gombócokat.
Öcsém folyamatosan dühöng, amiért bármennyit eszik is,
Nem tudja behozni a kettőnket elválasztó
Átzabált öt évet. Itt, most, nagyanyámmal viszont
Ketten vagyunk a fenti módon felszaporított kétszázötven
Dékagramm – így mondta, é-vel – halra,
Mégis mindig jóllakom.
*
Az orosz konzerv doboza romolhatatlan,
Nem úgy, mint a hal. Kiürítve, kimosva
(Alattomos, éles, fémes peremre vigyázni, míg a
Mosogatószivaccsal köröz az ember!)
Pompás kis tégely válik belőle, tárolni
Öreg kulcsot, gumikarikát, anyacsavart,
Rozsdás hajtűt, bicikliszelepet, csapfogantyút.
Szerte a lakásban fiókok lerakatrendszere, bennük
Efféle kincses pléhládikák, továbbá
Felgöngyölt spárga, karikába hajtogatott
Dróthulladék, ajándékról leszedett,
Spulnivá feltekert színes műanyag szalag.
Nagymama halála után a pincéből előkerült lelet:
Hűtőszekrényes, mosógépes dobozok tele
Kimosott és tucatonként összekötözött
Mirelit bélszínrolós, mirelit zöldborsós,
Mirelit csemegekukoricás, mirelit vegyes zöldséges,
Édes, sós szárazkekszes, lisztes-, cukros-
Rizsestasakokkal, mind tucatjával összekötözve,
Visszamenőleg meg lehet mondani belőle,
Pontosan mi minden haladt át a testén, éltette őt,
Kitűnő csomagolóanyag, ahogy maga nevezte,
Az utolsó időkben tajtékosan kavarodó tudata
Mélyéről ormótlan grízgaluska
Módjára fel-felbukva.
*
Mert nem dobunk ki semmit, már a háború
Előtt se dobtunk ki semmit, erről volt híres
A kertészet, hogy itt mindent újrahasznosítanak,
A háborúra egyébként fel vagyunk készülve,
Háromhavi élelem, só, cukor, gabonaszármazék,
Gyertya, gyufa vízhatlan csomagolásban
A kamrapolcon. Régi lekvárok is, abban sok az
Energia, egy napra egy kiskanál elég, ha
Takarékosan mozog, ha sokat alszik,
Ha lassan éget az ember. A vécében
Klozetpapírnak felvagdosott
Selyempapír: kenyeret burkolt vagy
Virágot, utóbbi esetben a gombostűket
Is ki lehetett gyűjteni belőle a megfelelő
Konzervdobozba, a papír szegélyén
Apró lyukak, ahol a tűt átfűzték a mozgékony
Virágárusujjak, csak ha szemedhez
Közelíted, akkor foghatsz be nagyítókörébe
Egy darabka szobát, de le is ereszted rögtön
A papírt, eszedbe jut, jaj, nehogy most bökjön
Át egy tűt valaki épp azon a lyukon, hová lenne drága
Szemed világa.
*
Szabadság-hegy, ahol a meredek oldalban
Gólyalábakon álltak a házak, s a fenti
Utcaszint emeletmagasan ugrott a szakadék
Fölé. Egy soha föl nem épülő házvázlat
Első emeletén, hol a nyersen hámló, kavicsdudoros,
Szürke betonhús rozsdás idomvas-inait
Mutogatta, barátommal betonteknő fölé hajoltunk.
Megállt ott a poshadó, zöldnyálas őszi víz,
Buborékraj ült a tetején, és odalenn
Bozsogtak a ki tudja, honnan épp ide került
Ebihalak, tudtuk, kiszárítja őket egy kiadósabb
Napsütés, vagy ami valószínűbb, mirelitté
Fagylalja mindet az első fagy.
Velünk is így bánik el hőség, hideg az első
Adandó alkalommal, hajoltunk föléjük, hajoltunk
Önmagunk fölé. Ott nyüzsgött mindenki: a filozófia
Szakos tanár, csupa izom fickó, végtelenített
Keleti gyakorlatokat végzett a tornateremben,
Irigyeltük szikár testét, meg hogy bár otthon három
Ebihalkölyke ficánkolt, mégis befűzte a szép,
Halszemű Johannát, a franciatanárnőt.
Ott verdesett barátom anyjának szeretője,
Idősebb fickó, a „bécsi bácsi”, akkori szemmel
Elképesztő módon banánt hozott,
Vákuumfóliás felvágottakat, elegáns italokat,
Elképzeltük, hogyan billeg egymáson,
Hogyan szeretkezik két ilyen pocakos test, mint valami
Libikóka. Ott vergődött barátom kutyája is,
Csupa ideg doberman, tiszta állat, saját pöcsét, fenekét
Gondosan kinyalogatta mindig, halálra gázolták, mikor
Gazdája már egyre többet barátnőzött s mind kevesebbet
Sétáltatta őt. Nem öltünk meg, nem dobtunk
Partra fuldokolni egy halivadékot se, vesszenek
Saját halálukkal, úgy könyörtelenebb.
*
A gyerekkori ház, melynek ferde padlóján
Középre gurult a tekintet, ahol gázlángok
Tépkedték fontoskodva kékes szakállukat,
Ahol kaucsukemberként bogozta csomóra
Polipkarjait a gázvezeték, ahol a padló süllyedt –
Alámoshatta a föld alá száműzött Ördög-árok
Egyik vízere –, ahol a repedésekből szárnyas hangyák,
Ászkák, rovarok másztak elő. A villanyvezetékek
Még vászonburkolatú ólomból, esős időben a csengő
Kísértetiesen megszólalt magától. Az előkert
Kitett csecsemőkként vernyogó macskák
Húgyszagú, páfránnyal zsúfolt menedéke. Többemeletes
Erdei fenyők alatt álnefelejcsek harsány levele,
Tapintása, akárha borostás arcot simítanánk végig.
Mikor egyetemistaként visszaköltöztem
Ide, zenét hallgattam, szerelmem
Kedvenc zenéjét, kísérőnek, kíséretnek megittam rá
Egy-két deci whiskyt, barátomtól kaptam cserébe,
Amiért nem csak a leckét, de gyógypálinkát, átlátszó
Körtét is vittem betegágyához. A kertbe, túlméretezett denevér,
Ballonkabátban ugrottam ki a földszinti ablakon át,
A zene hullámokban iramodott utánam, az esti égen
Csillogó szárnyas hangyák, ászkák, rovarok gyűltek fölém.
Pörgött lábam alatt a bakelit földgömb,
Fűbe rogytam, az elkukacosodott cseresznyefáról
Fonálon függő fehér parányok szemerkéltek
Arcomra. Kezemet orromhoz emeltem,
Szimatoltam, honnan jön a bűz, de mindenestül
Meg voltam már jelölve, kabátomat, nadrágomat
Összekente a híg macskafos, amibe belehemperegtem ócska
Ballonnal, éggel, zenével takarózva.
