HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Rácz Péter
HARMADIK PARTITA, BWV 1006
II. Loure
már soha egy nő és most hirtelen
kettő is, akivel fekszek
az egyiket elengedtem
sose nem láttam ennek előtte,
törölgette a kilincset, meg a tévét
mindig, nem nézte,
bár olyan ismerős volt
ahogy mondta a nevem
nem tudtam, hogy álom
meg hogy az enyim ő,
ha tudom, nem engedem el,
és nem a fal tövében (mint kis
sünt vagy macskát), ahol éppen
lekúszik az árnyék, mint az ujjam, lassan
hogy a tegnapi tócsán szikkadni látom
nem az esőt, nyakán az izzadságcseppeket
hanem a lábnyomát, ahogy jött
az ablakból már nem néz, az égből
néz emma, amióta lehunyta a szemét,
már egy hete – a másikkal
fekszek – csak rá gondolok mindig
A „Téli lét” című dossziéból
még él a emma
azt hittük nem él
reggel kicsit mozdulatlan volt
de ki nem mozdulatlan reggel
ki nem mozdul
aztán nem kiönti-e az ajtón a vizet
ebből is látja szomszéd úr
él a emma csak én estem el
mert a lavórnyi víz megfagyott
lejtősen
a jános is él
no meg én is élek köszönöm
még nem hiszik rólam hogy nem
hogy kopogjam le fán háromszor
tormay cecile ő nem él
szaladok a szomszédhoz
csináljon egy képet legyen egy utolsó képe
a szomszéd úr is úgy járt évekig az anyjához
géppel hogy lekapja frissen holtan
kis örök mosollyal a száján
aztán megunta nem is tudom megvan-e
halotti maszk is kéne mondom
adok én neked mondja emma
maszkot eriggy a dolgodra
de adynak is van a szép nagy szeméről
ady más ady más
ki az az ady már megint te Lali
nem él már ja az más ady-más
a magda nem él meg a
tormay cecile ő nem él
már ezután
örökké
„Az ember nulla fokban” című dossziéból
már nem jön ki,
nem is hívom már
egy lavórt használ,
amit kiviszek aztán,
nézem a sárga lét, amíg hátraviszem
harmadik napja
nem zsörtöl,
apát hívja, meg Szultánt
én vagyok itt,
Lali,
mit csináljak, kérdem,
hideg van, de sosem kabátban,
kardigánokat húzott magára,
amikor kiment
köpenyben tett-vett,
mosogatott, gőz volt a keze
vagy rátapadt a képernyőre
szidta
az ember nulla fokban
ilyen
tanácstalan, viszket a
bőre
most csend van,
a testet viszik
nyissák a kaput
