HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Loschitz Ferenc
ŐSZI LEVÉL
A túlviseltes bőrzekék
emléke is vállunkra tágul,
mint a gyerekkor... „Jössz-e még?” –
kérdi a szakadó kabátujj,
kérdezi a gyűrt ing, tiéd
volt, ma is még mintha viselnéd,
cérnája leng, bomolva szét,
s szétfoszlott ugyanaz az emlék
ami itt fog, ami miatt
mégis itt vagy, teljes alakban.
Csak a szavak valódiak.
Mit akarsz még? Veled maradtam!
Szűrd át az idő tenyerén
magad! Vess a Hold kráterében
cigánykereket! Már felém
csupán így közelíts a fényben,
csak így hiszem, így tudhatom:
te állsz ott a könyvtárszobában
Rilkét lapozva, nagy halom
olvasmány közt, amíg kint nyár van,
szép szárnyú pillangó piheg
az üvegen, az eresz fémjén –
csak így hiszem: ver a szíved.
Csak úgy hinném el, ha elérném.
De kedvencünk, az ősz topog...
Hol is? Figyeld a parki fákat!
Fotografáld le! Kócsagok
is vannak? Itt is, ott is. Láttad?
Ősz. Ennyi. Mondd, akarsz-e még
barangolni? Kabát? A ballon?
A túlviseltes bőrzekét?
Jó, ahogy a hangodat hallom.
Mégis, a lét milyen nehéz!
Mit akarsz még? Veled maradtam.
Hol vagy? Lehámlasz, mint a mész.
Tovább élsz a csupasz falakban.
