HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Magyar László András
IRODALOM
Könyvek közt élek (könyvtárnok vagyok),
közöttük, bennük, sőt belőlük is.
A könyvek szépek, testük, illatuk van,
idővarázslat tölti lapjaik.
Hiúság, becsvágy, oktatási láz,
koldus haszon teremtett itt világot,
a semmiségből az emlékezetnek,
magányos-némát, ős-titokzatost,
magasztosat és mégis gyermekit, hol
halottbeszéd és furcsa képzetek
gonddal rakott jellabirintusában
kereng az őrült, úri értelem:
Az angyalok testéről – írta Fechner,
A mágiáról – írta Delrio,
Humboldt Antiliáról, Ploss a nőkről,
Hirschfeld a szexről, D’Arcy Thompson
a természet titkos formáiról –
mindenki másban vélte megtalálni
a lényeget vagy képzelt életét.
Elmémen át kapkodnak hűs leget,
magáért mondja mind – tagoltan vagy motyogva,
tanárosan vagy fennen deklamálva
tukmálják rám avítt csodáikat.
Sokságba fúl igéző bájszavuk,
viszonylagossá aljasítva mindent
élettől-tettől tántorítanak:
egy könyv lenyűgöz, tízezer kudarc.
Könyvek. Papír-, bőr-, vászonsírba zárva,
sötét sorokban holt cserépsereg –
értelmes rendben, értelmetlenül
várják a Császár végső, nagy parancsát,
a kürtjelet, mely sosem hangzik el.
