HOLMI.org | A Holmi internetes változata |
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Pallag Zoltán
ÚGY BÍRLAK ESTE
Néha elképesztő helyeken,
a legfurcsább időkben
– éppen egy reklám öröme villog,
minden csupa ígéret, szín és illat,
a könnyű parfümöt szinte érzem,
a távirányítón pihen az ujjam
ágyban, párnák közt –
villan be egy kereszteződés,
egy autó – a színét nem tudom –
egy rosszindulatú daganat
– hogy kinek, azt sem tudom.
Úgy bírlak este, beleremegek,
hogy ki előbb, és ki utóbb.
Bevillan még egy műtét,
egy kórházi ágy, egy temetés.
Nézem a tévét. Évet nem tudok.
Annak biztos a kezére csapok,
aki elkapcsolja ne nyerjen bocsánatot.
ÖRÖKLAKÁS
Körülvette régi albérletünket
a tél, a hó, akár egy öreg ládát
– tele fotókkal, régi kacatokkal –
a padláson szállingózó, finom por.
Más cipőnyomok, más por és más jelek
vezetnek már viszonyunk szobáiba,
hol térerő is csak egyes volt, ha volt,
és folyton nyikorgott a parketta.
Jó, közhely, hogy úgyis elmúlik minden.
De addig mi lesz? Ezen gondolkodom.
Hány nyikorgó parketta? Hány albérlet?
26 vagyok. (Dohányzok.) Nem tudom.
Jó lenne már egy öröklakás, ahol
saját kosszal, porral jár az elmúlás,
a konyhában nagy, dönthető ablakból
nézzük a várost és ezt a havazást.
