Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Fővárosi térzene
"VOLT EGYSZER PESTEN EGY KABÁT..."
Molnár Ferenc filmszkeccse az Apolló moziban
A film- és színháztörténet évekig csak azt a rövid jelenetet ismerte Molnár Ferenc GAZDAG EMBER KABÁTJA című filmszkeccséből, amely A MAGYAR NEMZETI SZÍNHÁZ MÚLT-JA, JELENE ÉS JÖVŐJE című, 1923 körül forgatott némafilmhez ragasztva maradt fenn. Magyar Bálint A MAGYAR NÉMAFILM TÖRTÉNE-TE című munkájában nem is tulajdonított nagyobb jelentőséget az Apolló Projektograph Részvénytársaság bemutatójának: nem ismerte ugyanis a mű szövegét, mely gépiratban olvasható az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában (MM 4636). (A példány a rendező betoldásait, húzásait is tartalmazza. Nehéz volt eldönteni, hogy mit vegyünk figyelembe; a gépiratot vagy a betoldásokat is, hiszen több helyen a gépíró figyelmetlensége miatt utólag került be a helyes mondat. Színházi szöveg esetén annak rekonstruálása a legfontosabb, hogy mi hangzott el a színpadon – ezért szinte minden utólagos bejegyzést tartalmaz a szöveg kiadása.)
A mű keletkezéstörténetéhez hozzátartozik, hogy az Apolló Projectograph Részvénytársaság első magyar filmszkeccsének bemutatója után a fővárosi színigazgatók a rendőrkapitányhoz fordultak, hogy rendelettel akadályozza meg a műfaj terjedését. Az Apollóban azonban Bródy Miksa, Martos Ferenc és Vincze Zsigmond műve, A FELESÉGEM HŰ ASSZONY 1912. február 5-én olyan sikert aratott, hogy a társaság új filmszkeccsének elkészítésével a korszak legdivatosabb drámaíróját, Molnár Ferencet és az egyik legnépszerűbb zeneszerzőt, Szirmai Albertet bízta meg.
Érdekes, hogy a Színházi Hét, mely elsősorban a színházak híreit közölte, nem mulasztotta el, hogy beszámoljon a szkeccsről. A bemutatót (1912. március 8.) követően a lap MOLNÁR FERENC AZ APOLLÓBAN címmel vezércikkben üdvözölte a nevezetes eseményt: "Akik eddig a magánszínházak alapján állva, irodalmi fölénnyel beszélgettek a szkeccsről, és hajlandók voltak stílustalan, zavart műfajnak tekinteni, azokat most végleg elhallgattatja a Gazdag ember kabátja. A modern magyar színműirodalom legragyogóbb neve, Molnár Ferenc állott ezzel a kinema-szkeccs jogosultsága mellé [sic!]." (Színházi Hét, 1912. 11. szám.)
A Színházi Hét következő számában még messzebbre merészkedett a szerkesztőség: "A szkeccs műfaja ezzel belépett a rendes színházi életbe, szerzőit, színészeit, színpadját, énekszámait, vicceit a rendes színházi élet mindennapos eseményei között emlegetik, és bizony ott állunk, amitől a magánszínházak nem minden ok nélkül tartottak, hogy tudniillik a szkeccs nem elégszik meg a rendes moziközönséggel, hanem mivel érdekes, kedves, olcsó, színes és mulattató, erősen kiveszi a maga részét a színházi életnek kijáró érdeklődésből."
Az Országos Széchényi Könyvtárban fennmaradt példány az előadások számáról is árulkodik: hétköznapokon négyszer, szombaton meg vasárnap hatszor került színre; márciusban összesen százöt alkalommal.
Érdekes volt a filmszkeccs szereposztása. A gazdag embert a film rendezője, K. Kovács Andor játszotta. Eredetileg Nyáray Antalt, az utolsó bohémként emlegetett komikust akarták meghívni, Nyáray azonban éppen Pécsett játszott, s igazgatójától nem kapott szabadságot. (A hírek szerint ezzel háromezer koronát veszített...)
A legnehezebb feladatot Bársony István, a későbbi neves kabarérendező kapta: neki jutott a kabát szerepe. A bemutató azzal vált különösen érdekessé, hogy a filmvásznon valóságos személyekkel hitelesítették a budapesti történetet. Felvonult az első számú primadonna, Fedák Sári, Újházi Ede, a Mester s Bakti Gyula, a legismertebb rikkancs. Lehet, hogy a virágárusleány, Bárdi Margit is Budapest nevezetességének számított, mert ezzel a névvel nem találkozhatunk a korabeli színésznévsorokban.
A GAZDAG EMBER KABÁTJA sikere után, a sajtó nyomására Boda Dezső főkapitány visszavonta a filmszkeccseket betiltó rendeletét.
A szöveget az eredeti kifejezéseket megtartva, a mai helyesíráshoz igazítva, a nyilvánvaló elgépeléseket kijavítva kö-zöljük.
Gajdó Tamás
