Sopotnik Zoltán

MÁNDY IVÁN /FILM / ÁRNYÉK /CSAPDA

Egy egész várost rejtene el az árnyékok
belsejébe a bűvész, az univerzális bűn-
előkóstoló. Fut a kamera az impresszionista
gőgbe csomagolt utcákon, sarkok leheletnyi
fordulópontjain, ahol olyan kicsi az ember, akár
egy fehér egér – olyan kevés. És Isten mindenről
pontosan lemarad. A kisfiú a szomszéd utcából
felnőtt karcolásait hintőporozza. A bőrére nőttek
már jó előre. Olyan, mintha a város menetrendje
volna rajta, a titkos járatkönyv, melynek útvonalán
elbújhat még maga elől az ember. Bájos mentális
útvesztő, ki ne akarná kihasználni erős kanyarulatait.
A vészszálloda portása a téglákba nagyítót szerel, hogy
a lehetőségek tanúja lehessen, vagy következménye.
Sáros szemekkel megy templomba vasárnap, két
percig bírja általában. A kisfiú két perc alatt nő
bajuszos férfivá a szeme előtt; olyan komédiát lát
részleteiben, amihez képest a világháború laza séta egy
elhanyagolt gyártelepen. Mégis könnyűnek érezni mindent.
A gangra könyöklő idő nézi a maga csodáit; ugyanott
egy dühös katonatiszt a nagymama rádióját rugdossa éppen.