Lázár Bence András

TISZTES HALÁLLAL

Kezdődjön ezzel. Az élére fordított
dobozzal egy költözés végén. Az üres
napsütéssel. És végződjön ugyanígy:
egy teli tállal a vacsora után. Az estével,
ahogy két test közé szorul a csend.

Kezdődjön ezzel. Plakátokkal egy koszos falon,
Fel nem címzett képeslapokkal. És végződjön ugyanígy:
a befészkelt madarak kilakoltatásával.

Mert így van jól. És ami van, az van. Nem mozdul.
Nem beszél. Nem tud, nem akar, csak hallgat.
Kezdődjön így. Köszönés és búcsú nélkül.

Kezdődjön így. Anyával a konyhában. Apával egy
lépcsőház visszhangjában. És végződjön ugyanígy.
Gyerekkel és unokákkal. Tisztes halállal.

*

Kezdődjön ezzel. A kidobott dobozokkal egy történet
elején, egy szikrázó napsütéssel, színes plakátokkal
egy frissen festett falon, feladott képeslapokkal.
Anyával, ahogy megterít. Apával, ahogy a lépcsőház
visszaveri a hátveregetését. És végződjön ugyanígy.
Elmosott tányérokkal. Egy erős szorítással az álom elején.
A madarak etetésével. Születéssel.

Mert így van jól. És ami van, az van.
Köszönés és búcsú nélkül. Tisztes halállal.