Kőrizs Imre

WHAT HAPPENS IN SHANGHAI

„What happens in Shanghai, stays in Shanghai” –
mondta a mexikói A., és ő, aki az új-zélandi A. szerint
„moves all in the hips”,
csak tudja, mit beszél.

Pedig ami Sanghajban történt,
abból semmi sem marad Sanghajban,
hanem az Emiratesszel, a KLM-mel,
az Air France-szal vagy az Air Malaysiával
különböző földrészek
különböző időzónáiba távozik.

De a meg nem történt dolgok sem maradnak itt,
azok is a csomagokba kerülnek,
mint a bontatlan szállodai fogkefék.

Az üres Sanghajban az emberek
reggelre majd mindent újra létrehoznak,
összeközlekedik, összetajcsizzák, összetáncolják,
összeébredik a várost.

Ami pedig nem jön újra létre,
az már a születése pillanatában megsemmisült,
mert észre se vették,
úgyhogy még fájni sem tudott.

Nem ugatott körbe szemetesládákat éjszaka a szél,
nem rángatott újságpapírt a néptelen utca,
miközben fekete lányok nem vokáloztak ringatózva,
úgyhogy a nem létező közönség semmit sem vett észre,
mert nem tapsoltak önfeledten,
amikor az öreg énekes
nem intonálta egy régi slágerét,
mint egy előimádkozó,
lassan, szinte a suttogásig rekedten.

Lent, a kétszáz méteres mélységben
kivilágítva lebegő papírsárkányok
nem vájtak diadalmasan járatokat a földbe.

Ami történt, megtörtént,
ami pedig nem történt meg, az történik,
kint, a láthatatlan panoráma minden köbcentiméterében,
és bent, az egymásra feszülő testek közötti végtelen tartományban.