Imre Flóra

NATIVITÁS

(Santa Maria in Trastevere)

Viharos, kelletlen idő volt.
Zuhogott, egyre zuhogott;
a fémes, baljós, arany égbolt
hátterén farkas csillagok –
Kotorékba bújt, ami élt ott.

Valami kis fedél alá.
Istálló, barlang, mindegy is:
pásztorok, bolyongó család,
megzsúfolódva kémlelik
annak az éjnek hajnalát.

Aztán egyszer felsírt a gyermek.
Betekerték valami rongyba.
Az emberek várták a reggelt,
ki szitkozódva, ki szorongva.

Nyomasztó, fáradt éjszaka.
Valaki néha rászólt a kutyákra.
A szalma zizegett csak a
monoton fénylő félhomályba.

De az állatok felismerték:
mellé hevertek nyújtózkodva,
élvezték nyugodt jelenlétét.

Mert a test, nos, az mindig tudja.