Czilczer Olga

SZOKOTT ÓRÁN

Szokott órán csöngetek hiába
csak nem tévesztettem el a lépcsőházat
a házat mögöttem a kerület a város
rajtam túl pár levél szaporázza míg te
maradék lombba burkolódzva
gubbasztasz tán
kétemeletnyi a még kékkel átütött zöld
halott barátom
hihetném helyben jársz tőlem el
sietve menekülsz
viseltes cipőid a fa alól
kötetlen fűzőkkel iszkolnak
csaknem nesztelen
előttem futsz az avarral
reméljem visszafordít a szél
jobb belátásra bír
tényleg nem gondolod
illene ajtót nyitni