BÚCSÚ A HOLMI-TÓL

Réz Pál

ÍGY KEZDŐDÖTT

1989 tavaszán megkeresett Kenedi János azzal a felkéréssel, hogy indítsunk irodalmi lapot, a szerkesztő legyek én. Lapot kéne alap’tani (sic!)? – kérdeztem frivolul. Pedig a felkérés telibe talált. Kamaszkorom óta irodalmi lapot akartam szerkeszteni.
Az ötlet mellett több érv is szólt: a kamaszkori vágy, az addigi olvasmányok, irodalmi kapcsolataim, barátságaim, eltökéltségem.
De volt ellene is érvem: ötvenkilenc éves voltam, lapot pedig húsz-harminc éves fiataloknak kell (ha lehet) szerkeszteni. Időt kértem.
Három nap múlva levelet kaptam egy hajdani lánytól. Megőriztem a levelet, így idézhetek belőle: Osvát is váradi volt (ezt persze tréfának szánom); kicsoda csinálná azt a lapot, ha nem Maga? Maga mindenkit ismer, Magának mindenki fog kéziratot adni stb.
Elvállaltam a lap szerkesztését. Most, csaknem huszonöt év múlva, amikor leveszem a vállamról, azt kell mondanom: nem bántam meg.

Réz Pál