Áfra János

AMPUTÁLT ANGYALOK

A folyton üres szoba depressziót okoz,
a depresszió jogot formál a halálunkra,
a halál reményt ígér az újjászületésre,
az újjászületés kilátást az egyedüllétre.

Mintha tényleg tehetetlenek lennénk,
akár az amputálásra ítélt angyalok
egy temető vandáljaival szemben,
csak mi magunkat bontjuk részekre.

Mert több módunk van a társtalanságra,
valamivel több érzékünk az önsajnálathoz,
több eszközt használunk az élet ellen is,
és több hitet vetünk az újrakezdésbe.

Elpattant kőangyalok nem forrnak össze,
és porladó testünk nem fiatalodik meg,
de kicserélődve felépül valami mássá,
amiben ott van egy múltbéli akarat.

Alkudj le darabjaimból, én hagyni fogom,
és vedd el, amit találsz, hogy ne legyen
mit többé földre hoznom, csak ígérd meg,
hogy nem tér vissza, amit sikerült elhordanod.