Sumonyi Zoltán

LONDONI ANZIKSZ 2014-BŐL

Gömöri Marinak és Gyurinak

Hallom, ugratunk vissza, vissza,
Egyre gyanúsabb korszakokba.
Nem is száz évet, mindjárt kettőt.
Így képzeljük el a jövendőt.

Irány ezernyolcszáztizennégy!
Formálódik a Szent Szövetség.
Szent, mert jogot ad majd a cárnak,
Hogy negyvennyolcért tarkón vághat.

Most csak szitokszó, még csak gúnykép
A Szabadság, az Egyenlőség,
Amit már a Marseille-i ének
Verseghyvel rég becsempészett.

A haza áll, de megint ott van,
Mint annyiszor már, a magosban:
Mint a léghajó kosarában
Ha egy egész köztársaság van.

Oda kocsmazaj nem hallatszik
Ha cár üvölt, ha súg Metternich;
A haza onnan szerveződik,
Örökké vagy csak jobb időkig:

Széchenyi átjön Angliába,
Hitelt, hidat, hajót a zsákba!
Petőfi, Arany fennen zengi
Milyen magyarnak kéne lenni,

Ady dühöng, mert látva látja,
Mint rohanunk a pusztulásba,
József Attila is hiába
Pöröl, nem válthat meg halála.

Ők a hazám. Magamban hordom.
Csattoghat bár fölöttem London:
Finchley Roadtól a Baker Streetig
Kétszáz esztendőt mondok végig.