Aczél Géza

(SZINO)LÍRA

torzószótár

alantas

zsörtölődő öregként egyre kevesebb dolgot szeretek s ezek közül egyre jobban
a fákat tudom fakuló érzéseimre mind kevesebb a magyarázat hisz felületesen jó embernek ismernek sokan tudva aligha ártottam tartósan megnyújtott évtizedeim alatt noha a hatalom s gazdagság felől ennek a képletnek nem adatott meg
reciproka némi romlottság hiányában egyszerűen nem is értem oda hol a rangokat megszédült akarnokok osztogatták így aztán sosem derülhetett az ki kellő karizma vagy a helyzet hiánya taszított sivárabb világba hol a zsarnokságra látni mégse történik semmi idővel a magányosodott lélek saját rosszabbik énjét igyekszik csak valahogy rendbe tenni holott a becsületnek már nincs is oka e szürke sávban ritkán szól harsona és nem lógatja hóka lábait az ember óceánba a föld másik felén hol egzotikus koktélok között a hazai szegénység víziója végleg elenyész és nőni kezd a pökhendiség átlaga mint gyulladásban a láz mely előbb-utóbb hozzád is elér s kipirult orcával megaláz és ettől kudarcaidat rászabod eme bódult nemre pedig körötted várnak még némi kedvre miként az alkony bólogató lombkoronái

alap

mire elhíresült főzőtudományom sokáig nem kellett várnom a kínos felismerést milyen amatőr vagyok de mint gyakran szánalmas karrierekben itt is adódott az alkalom mivel anyám főztjét utólag nem követte senki rám tört az ősi mondás
nem csak mindig inni nagyokat is enni a bús férfimagányban pedig mely nem mindig mond ellent a népes családnak váratlanul elkezdtem én is kísérletezni
a hús ekkor még nagyon olcsó volt dicsérve a kádári kort rossz versemért is adtak legalább húsz kilót és még nem rándult a gyomrom ha odaégett a keserű füstben elölről indítottam az egészet s nem bántott hogy budli késem a hagymát alája mily idétlenül nyiszálja ahogy a sóról is kiderült nemsokára ahány párolás annyiféle ettől még évek múlva is kerültek ehetetlen menük a gondosan terített asztalon ebédre a részvét megértő pillantásai alatt később előkerült a kondér némi társaság is fölöttünk csicseregtek a madarak s a zsűri jócskán szeszbe mártva felejtődött a konyhai alap hiánya talán a gasztronómiai rutin is lassan segített újabban már nyugodtan kóstolgathatod főztömet csak a palacsintát tudnám még látványosan feldobálni

alapanyag

honatyaként épp előttem lobog egy alak úristen hát ez meg milyen alapanyag biztosan anya szülte kilenc hónapra a fájdalom mákonyába merülve hogy
sokasodik ő és nemzete s büszke tekintettel nézte könnyein át a felmutatott véres maszatot miként hagyja ott az ősi televényt hogy aztán telt keblekre véve szerencsés esetben széltől is óva tanítgatva s becézve nyissa ki előtte kalitkája ajtaját hisz ott
kint már várja egy társaság tanárok bölcsessége és még feljebb az egyetemes tudás mert idővel ő lesz a nagyvilág gondos választások után Hétköznapjaink jótevője
netán ismét megszületett a haza bölcse kinek elméjében még villognak a jó irányok aztán e gyors futamot követve hősünk a mesék világából gyorsan kimászott a paranoia zord változatait lesve ahogy a gesztikuláló vállaira rázuhan a feneketlen
este még mokány kicsike bajuszt is orra alá képzelt amelyik meg nem bírja üresen kongó szárnyas beszéddel gonosz tekintetével arcodba motyog a trambulinról
csak úgy fenyeget s hogy mocskos képén nyálas önelégültség megered végre
kezdi otthon érezni magát felérzed egy rekesz romlott hús szagát