Rakovszky Zsuzsa

FORTEPAN1

Tárgyak

A tollseprő ízelt nádszáron ingó
fejetlen madara. Padlókefe kopott
sörtéi, pántja a cipőtlen lábfejen,
lakkozott lámpaernyőn átizzó lámpafény.
Gyúródeszkán a bádog tésztaformák:
hal, rombusz és csillag. Szárnyas tükör.
Csillagképek a gyermekkor egén.

Plafonig érő fenyőfa alatt
matrózruhás kislányok játszanak
a padló fényezett kockáin. Úgy tudom, hogy
a karácsonyfa-állítás viszonylag
új keletű szokás, úgy száz-százötven éve
a Rajna-vidékről indult ki, nálunk
egy osztrák bárónő honosította meg.
A matrózblúz divatja állítólag
annak köszönhető, hogy a német hajóhad
gyors fejlődése egykor azzal kecsegtetett, hogy
Germánia úr lesz a tengerek felett,
míg a facsúcs lángcsóvás csillaga
egy több mint kétezer év előtti éjszaka
emlékét idézi. A homályos
sarokban egy fotel (csak a csíkos huzatból
látszik egy kis darab) valami dédanyáé
lehetett és túlélt két háborút,
bár egyszer kis híján fölvágták tűzifának.

Gyerekkorunk időtlen
tárgyak között telik: akkor születtek,
amikor mi, s előtte vélhetőleg
miránk vártak egy lét előtti létben.
Viszonylag késői felismerés, hogy
minden tárgy az idő gyümölcse, és
sötét magként hordozza belsejében
létének előzményeit, ok-okozat
láncolatát, mint egy összetekert
láncot, amely kibontva s visszafelé követve
mint egy fűvel benőtt erdei ösvény,
egyszer csak eltűnik a semmiben.
Ettől fogva kísért a gondolat, hogy
ezek a tükrök és lámpák és tintatartók
nincsenek is, létezésük merő
káprázat, egy sötét és rejtező
tenger véletlen habfoszlányai,
futólag megszilárdulnak, és külvilágot
játszva kísértenek látóterünkben,
mielőtt sietősen visszahanyatlanának
a tollseprő-, tükör- vagy lámpaforma lyukba,
melyet távollétük hagyott a nemlét
képlékeny anyagában. Mégis, ahogy a képen
átlényegülve, az emlékezés
villanófényében kirajzolódnak,
mintha átlátszóak lennének, és
átsüt rajtuk valami létezés
mögötti fény, napfény az ólomablak
színes karikáin (bár meglehet, ez is csak
holmi érzékcsalódás, színtávlat, az időé,
akár az ég, a semmi kékje), és úgy ragyognak
elő a múltból, mint mikor egy pinceablak,
üvegpohár vagy fésű megdicsőül
alkonyatkor a földöntúli tűzben,
és velük összevetve a jelen
kísérteties és kissé valószerűtlen.

 

1. Az interneten elérhető fényképgyűjtemény. A képek az 1900–1990 közötti időszakból származnak.