Vörös István

SÁRKÁNYHEGY ELÖLJÁRÓJÁNAK
ROMLOTT ÉTELT HOZATOK

Egy asztalnál ülünk Sárkányhegy elöljárójával.
A poharában halvány rózsaszín bor.
Az enyémben fehér. Egy nemrég létrehozott
hivatal működési zökkenőiről folyik a szó.
Még finomhangolásra szorul, feleli mosolyogva.
Romlott ételt hozatok a konyhából – szerencsére
mindenhol akad –, föltálalják, és megkérdezem,
süttessük-e át még egyszer. Az elöljáró bólogat,
hogy érti, vidám bajsza a borba lóg. Az életben,
barátom, nem minden van úgy, mint egy versben,
mondja. A pincér elviszi a büdös rizst,
az összeszáradt húst. Inkább már nem
rendelek újabb bort, és vizet iszom.