Vörös István

BETEG ÁG ELÉGETÉSE, MIELŐTT
A HIDEGFRONT IDEÉR

Levágott, száraz gesztenyefaág.
Amikor a gallyait darabolom, hevesen süt a nap.
Amikor a tűzrakóhoz hordom az ágakat, beborul.
Amikor meggyújtom a tüzet, csöpörészni kezd,
de a száraz levelek továbbadják
lelkesedésüket a vékonyabb ágaknak,
és végül a rönk is dörmögve izzani kezd.
Neki kell vetkőzzek, közben az eső eláll.
Egy óvatlan pillanatban a tűz leégeti
a szemöldököm, őszesen fölfelé kunkorodik
a szempillám is. A kézfejemen hamu,
szőrszálak helyett. Ősszel ötven leszek.
A gesztenyefa még élő ágai zölden
bólogatnak fölöttem a közelgő viharban.