Tőzsér Árpád

BOSZORKÁNYHÉTFŐ

Hogy kéne elütni még ezt az időt,
amit itt vagyok?
Vegyem leltárba, aki már kidőlt,
s amit itt hagyok?

Szophoklész, Vajda, s hja, Kosztolányi
tudása ennyi:
az üdv: örökre le-, sírba szállni
vagy nem születni.

S nekem, vénen, már új etikákra
nincsen merszem:
boszorkányüst, füst, múltköd és pára
minden versem.

Pokolgyökeret, amorált, erényt
bevesz e katlan,
így lesz művem, a szerkesztő szerint,
eladhatatlan.

Azt mondja, nem ő tehet a váltott
versdivatokról. –
Tán százévesen leszek majd, látom,
poéta doktor!

Akkor a kondér kiforrja végül
önlényegét is,
s gyanús állagú főztjébe szédül
maga a séf is.