Czilczer Olga

EMBEREK, TÖRTÉNETEIM

Korábbi felhőkből lett pocsolyák terpeszkedtek a szemhatár gödreiben, áztatva cigarettacsikket, lyukas villamosjegyet, ellobbanó gyufaszálat s más kialvó színeket és elomló formákat.
Csak lépjek ki körvonalaimból, egy kis ellazulást magam is megengedhetek. Leültem az ároknak nézett folyóparton, a folyópartnak hitt éjszakában. Előttem hömpölyögtek a megélt órák. Mit nekem ez a semmit sem ígérő este, ha múltam hullámain ringatózhatom!
Zöld pulóverem halma tovább lélegzett, ott süllyedt, emelkedett egy bokor ágain. A szoknyámmal magát fellobogózta valami karóféle, papucsaim szárnycsattogva köröztek fejem felett.
Hát órára sem szabadulhatok feszes gönceimtől?
Csápok, tapogatók, amőbák, sikamló pikkelyek és szerpentin kanyarulatok népesítették emlékezetem. Mi lett X-szel, aki Z-nek hívta magát, Z-vel, aki félrenézett, Y1-gyel, akit színváltogatásai ellenére is kedveltem, s némileg talán ő is engem, Y2-vel, akit el sem értem? Álruhák, maszkok, vásznak, egyhúrú és tarka tollazatok hulltak le az ismertnek hittekről, történeteimről is. Tükröt a víz emelt. Éva-kosztümben ki az ott? Még el sem múlt télvíz ideje, egy nudista strand homokjában találtam magamat, s a menekülés esélyeit latolgattam. Innen el? Az éjszaka kellős közepén? Már csak egy álomba öltözhettem.