Kovács András Ferenc

LEICESTER GRÓFJÁNAK BÁGYADT VÁGYDALA

Paul Foster I. Erzsébet-éhez

 

Virginia, Virginia,
Szívemnek mért kell érted itt
Vergődnie, így sírnia
Szerelme mézes mérgeit?

Királynőm, kóbor, égi hold
Az éj palástján horgonyoz!
Nem tudható, hogy rég mi volt –
Tán minden álcás kor gonosz?

Mit ér a hajszás hatalom?
Csalás a törvény, holt a jog?
Szépség, igazság – satnya lom?
Te tündökölsz – s én hol vagyok?

Tündérkirálynő, holdözön,
Csillagzó, felhős nyakfodor –
Ragyogsz, de engem zord közöny
S a vaksors habja csak sodor.

Rideg delejjel hold ragyog,
Pompája csipke, jég, agát –
Én nem tudom, ki, s hol vagyok,
Ha nézem csontfehér nyakát.

Szerelmem űz, Virginia!
Lelkemnek mért kell érted itt
Vergődve mind kiinnia
Szavak szeszélyes mérgeit?