Oláh András

FEJFÁKBÓL TITKOT

mostanság a halál vesz körül –
egyre-másra jönnek a hírek: elment
ez is az is – élhettek volna még:
némelyükkel nemrég találkoztam
van akivel pár hete másukkal ősszel
Berekfürdőn a sűrűn párálló termálban
s volt akit épp hívni akartam
hogy megtudjam mi van vele – – –
mintha szétszednék körülöttem a világot
ziláltan lapulnak hozzám a múlt képei
van köztük döbbenetes-kérges van röhejes
van szívszorítón fájó van leckének való
van lángként lobbanó messze fénylő
van fojtogatón néma – de marad-e szív
hogy e sok végső átültetést kibírja
a temetők életben tartják az emlékeket
ott kibontható minden titok
hisz a koporsók mint megannyi elvetett
mag kikelnek: mert köveket nemzünk
és mécseseket – gránit fejfákkal
védekezünk a felejtés ellen