Oláh András

A MEGTORPANT IDŐ

azon a télen halt meg a Dráviczki fiú is
felakasztotta magát egy goromba pillanatban
– lábainál a háromkerekű kézi hajtású rokkantbicikli
színevesztett pulóver volt rajta kék cájgnadrág
s egy ormótlan fekete bakancs
konyhaasztalán a csonttá száradt
kenyérdarab hangyák nagyáruháza lett
a cigarettásdoboz is ott hevert de azt elkerülték
a rovarok pedig maradt még benne pár szál füstölnivaló
micsoda pazarlás! hová siethetett ennyire?
gyerekkoromban gyakran láttam a városban
magabiztosan manőverezett a járművek között
mindig derűsnek tűnt – de mostanra nyűg lett:
teherként nehezedő plusz adminisztráció
eltemette hát örökre a sérülékeny éveket
s hogy mit vitt magával – jutott-e legalább
egy percnyi öröm a megkönnyebbülés mellé –
azt a falra akasztott képről sápadt-komoran
figyelő édesanyja tudná csak megmondani