Nádasdy Ádám

VIRÁGOT, BORSOT

Futok, pedig nem kéne már,
örökifjú, örök szamár.
Lihegek, pedig nyugtom lehetne,
már nem az ágyék, már inkább az elme.
Virágot veszek, borsot török:
menni kéne, de még jövök.
Van, hogy aludni jobb. Talán.
Ha nem hagyhat el az anyám,
nem hagynak el a könyveim,
nem múlnak szeplők benn, se kinn,
marad a táplálkozás: az erőd.
Vacsora után, reggeli előtt.