Kiss Judit Ágnes

TÁVOLÍTÁS

Két talppal, mint mászó a sziklafaltól,
Gyökerestül, mint a kertből a gazt,
Fogat csikorítva, egy mozdulattal,
Mint sebből a belealvadt tapaszt,

Mint víz alatt, egy lélegzetvétellel,
Mint tűzből a lángra kapott edényt,
Majd aprólékosan és tervezetten,
Valami titkos rítus részeként,

Végül szorongva, mégis reménykedve,
Ahogy steril szobában a beteg,
Egyedül névmásokkal, névszavakkal –
Igék sehol már. Sem ígéretek.