Vécsei Rita Andrea

BARLANG, ÉBEN ÁGY

lankadozó bágyadt testtel hever ott el az isten
(Ovidius: Átváltozások)

Mindegy, hogy mivel,
felülök rá, kapaszkodom,
azután gyalog, egy hely felé tartok.
Hely, ahol mindenki alszik,
a kapualjban lógó fejű mócok.
Átadod a papírt, belépsz,
nem is lépsz, átgurítanak a küszöbön.
Választhatsz ágyat,
Biedermeier, Ikea, szocreál sezlon,
katalógust lapozgatsz,
mindenféle ágyak, eldöntöd,
melyikben esne jól az álom.
Belefekszel, miután átadtad a papírt,
hónap, nap, mikor ébresszenek fel.
Fogadnak és elbocsátanak,
közben megigazítják a takaródat.
Kiült kanapét választok,
díszpárna roppan alattam,
csöves tollszáracskák törnek,
a dátumom jövő ilyenkor.