Németh Bálint

TÁPPÉNZ

Aki egy orvosnak hazudik, belebetegszik –
ebbe a szimpatikus felismerésbe rokkantam
bele én is. Fuldokolva nyeltem a vizet literszámra,
aztán csukott szemmel hevertem, tetszhalott
nyugalomba pólyálva magam, holott szívem
szerint, akár egy tabletta, felszívódtam volna
a szúrós szagú, sárga nyár unásig ismert kulisszái
közt. Hazugságaimat, mint kifogott halakat
a horgász, még mindig pontosan, mániákusan
tartottam számon, módszeremből azonban
az alkimisták kitartásával öltem ki az őszinteséget.
Végül nem maradtak működő kifogásaim.
Leleteimet lapozgattam, de már nem hozott lázba
a felismerés sem, hogy mégis, minden száraz
köhögés és az összes átlátszó magyarázat dacára:
undorítóan egészséges vagyok. Visszafeküdtem,
háromóránként bekaptam egy Algopyrint –
legyen valami színe a vizeletemnek.