Vörös István

XLIII. ZSOLTÁR

1 Álnok és hamis önmagamtól
szabadíts meg engem.
2 Nagyapám nem csinál
nagy dolgot belőle,
hogy már húsz éve nem él.
És abból se, hogy más
századik születésnapjának
ünneplésébe kapcsolódtam be,
pedig ő is százéves lenne.
3 Küldd el sötétségedet
és tévedéseidet, akkor
talán el tudom képzelni,
milyen lesz a halál után.
4 Nagypapa is, mint annyian,
megígérte, hogy visszajön,
pedig jól tudta, az a
vaskapu csak egyfelé
hajózható, az idő olyan
erővel zubog ott át,
mint egy duzzasztógát
turbinájában.
5 Vajon miféle energia
szabadul fel a halál után?
6 Mert az élet az úgy
sugároz, mint egy kilyukadt
atomerőmű.
7 Minden meg fog változni.
Téged dicsérni
hadd kapcsoljak be
egy folyton kibír-
hatatlan zenét
sugárzó rádióadót.