Bognár Péter

AZ 1-ES SZÁMÚ GONDOZÓEGYSÉG MEGEBÉDELT

I

A kolostor modern,
Letisztult felületek, tágasságérzet.
„Az állatok fényben és tisztaságban
Nevelkednek.” Csöngetés.

A nyers tölgydeszka burkolatról
Üvegtérbe kerülünk,
„Számukra a csönd elsődleges fontosságú,
A tisztánlátás, az érthető mozdulatok.”

Olettka Chanel Mademoiselle-t hord,
Én nem. Szerémségi fekete sertés.
Az acélburát felemelik,
Ide vezettek a nyomok.

A kör alakú, lapos terület közepén
Mintegy harminc fekete mangalica eszeget,
Jöttünkre alakzatban elvonulnak,
„Értelmi képességük igen kiemelkedő.”

És szőke mangalica keresztezése.
Százötven-kétszáz méterre tőlünk megállnak,
„Értik a magyar nyelvet, higgye nekem”,
Olettka felvesz a fűrészporról egy makkot.

Az acélburát visszaeresztik,
Holnap folytatjuk.
A férfiparfümök terén a kínálat
Sokkal szerényebb, ez is egy tény.

 

II

Az acélburát felemelik,
A kör alakú, lapos terület közepén
Mintegy harminc fekete mangalica eszeget,
Jobboldalt kihalt, színes lakótelep.

„Az előző igazgatóság ideje alatt
Ezek szállodaként üzemeltek”,
A hangja fényes, olvadt zsír,
„De az állatokat zavarták a látogatók.”

Olettka belép a területre,
„Hogy számszerűsítsem magának…”
A területen nyugalom van,
És kellemesen süt a nap.

Mi is belépünk a területre.
Jöttünkre az állatok alakzatban elvonulnak,
Olettka mozgását távcsöveink
Fényesnek és szépnek mutatják.

„Évente háromezer vágás.”
A nyomokat vizsgálja,
Hogy van-e itt egyáltalán valami nyom,
„Ez, igen, milliárdos forgalmat jelent.”

A kezébe vesz egy nyomszerű valamit,
Egy ilyen közepes méretű nyomszerűséget vagy mit,
Az állatok az egyik panel mögé húzódnak,
„Egy kiló karaj bolti ára…”

Az acélburát visszaeresztik,
Holnap folytatjuk.
A nyomszerűséget, vagyis a tárgyat visszateszi
A földre, mégsem jelentett semmit, úgy látszik.

 

III

A panelházak sárgák, okkersárgák,
Még sötétebb sárgák és cinóbersárgák,
A színek négyszögenként váltakoznak,
Egy négyszög mondjuk az egyik fal,
Vagy a fal egy része, erkélysor,
Lépcsőház, lábazat, kiszögellés.
Az ablaktalan falakon egy-egy szár,
Rajtuk egy-egy kiszögellés: körömvirág
Vagy kamilla jellegű virágfej.
Tízen, tizenöten lehetnek.
Ürességükön a képzelet nem talál fogást.

 

IV

Felemelik az acélburát,
A kör alakú, lapos terület közepén
Mintegy harminc fekete mangalica eszeget,
A lakótelep most inkább aranyszínű, fénylik.

Ha láthatnám, ahogy él, megszeretném.
Elérjük az ötödik épület lépcsőjét,
A lépcső törmelékes, mohás, bodobácsos.
Olettka óvatosan rálép egy mohára.

Óvatosan rálép, a moha besüpped,
A zöld és az arany egymásnak feszül.
Látom, ahogy él.
A kulccsal némán kinyitja az ajtót.

A kulccsal némán kinyitja az ajtót,
Én kibiztosítok, látom, ahogy lélegzik,
Ahogy lát, a hallása üres,
Hallom, hogy a hallása üres.

Az épület üres.
Mozdulatlanul, felváltva mozgunk,
A lakások üresek,
A gondolatai szétszóródnak.

A negyedik emeleten megtaláljuk a bizonyítékot.
A bizonyíték kicsi, sokkal kisebb,
Mint várni lehetett volna.
Bizonyító erejéből ez, persze, semmit sem von le.