Petri György

S. Á. HALÁLÁRA

Nekem nem sok van hátra,
talán épp ezért fáj
olyan nagyon, hogy megölted magad:
élhettél volna még! – helyettem is. Hiszen te
szerettél élni; én nem olyan nagyon.
Elvagyok, elleszek egy darabig még
(habár régóta hulla is lehetnék),
de életben tart a… franc tudja, mi – – –
Hogy illendő túlélni az anyám?
Talán ez, ha valami egyáltalán.
Meg írnom kell a szakácskönyvemet:
egy halálkönnyű Hamlet-omletet
vagy éppenséggel egy Othello-soufflét,
mitől Desdemona is felfúvódnék?
Én, sajnos, láttam akasztottakat,
el tudom képzelni az arcodat – – –
Szerelmem? Szeretőm? Mim voltál is nekem?
De hát mindez már oly érdektelen.
Halálod most már holtomig megül;
valami közelg valami mögül
mosolyogva és könyörtelenül – – –

2000

(A költő hagyatékából.)