Győri László

KERESZT

A férfi féllábú, a nő nyomorék.
A férfi részeg, a nő csupa szék.
A rokkant sparheltben néhány deszkaszál.
A sarokban a földre hajítva
rongyok hevernek. Azokon alszanak?
Nyilvánvaló, mert ágy nincs sehol.
Egy fiú nyit be, jó, ha tizenkét esztendős.
Apjára ordít, csak annyit érteni,
hogy pénzt követel tőle
durván, mocskosan, ordenárén.
Akár a balta, úgy csapkod a szó,
mintha színpadról hangzana egyenest.
A nő hallgat, a rokkant nő a székben.
Akár a dög, úgy bűzlik a ház,
amelyhez ma pénz állt, a segély,
a férfi emiatt részeg,
a gyerek emiatt csikarna ki tőle
némi lóvét,
de hogy nem kap, észvesztve üvöltöz
a dokumentumfilmesek előtt is,
akik most tárgyiasulni látják,
amiért idejöttek, a vaskos vésetet.
A részeg férfiban egyszerre csóva gyullad,
arcon csókolja az idegen hölgyet,
aki hátrahőköl, de már mindhiába,
egy egész világ ragad rá hirtelen.
Megroppan a tűzhelyben a léc,
amely az ablakon volt egykor a kereszt.
Lassan elhamvad.