Vörös István

PROGRAMBESZÉD

Az ember gyerekként a jövőt
éli meg. Pici, túlérzékeny lények,
már a ráció alól kiszabadulva.
A felnőttkor a múlt. Ami kétszáz
éve még jól működött,
elrontottuk. A felnőttkor
már nem ketyeg. Mint egy
leállt falióra. Mint egy
hatástalanított pokolgép.
Az öregkor a jelen. Némi
bölcsesség, sok szenvedés.
Ó, bárcsak végre kitéphetnénk
magunkat a jelen uralma,
a jelen terrorja alól,
és önfeledten átadhatnánk
a jövő anarchiájának, a
múlt istenkirályságának
magunkat. Jöjjön el a
a gyerekek uralma, de az
öregek császárságával
együtt. A hatalom dőltében
temesse maga alá a lázadást.
Az órákat tiltsák be!
Mi még? Miféle intézkedés
elengedhetetlen? A reggel
és az este helycseréje.
Az éjszaka részekre szabdalása,
a téli álom kötelezővé tétele.
És egy országalapítási
év mindenkinek a holdon.